Kr. e. 4. század – Kr. u. 220 · Sárga-folyó, Vej-völgy, Jangce és a belső-ázsiai kapcsolatok
A Csin-dinasztia rövid uralma nem azonos a kínai állam kétezer éves változatlanságával. A Han-uralkodók intézményeket örököltek, de módosították a terhek elosztását, a vezetés igazolását és a határvidék kezelését. Az összetartozás mindennapi adózásból, iratokból, termelésből és alkukból épült.
1442 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Kína részletesen: Csin–Han, Szuj–Tang, Szung–Jüan · 8 állapot →
220–907 · Észak- és Dél-Kína, Belső-Ázsia és a Koreai-félsziget
A Han bukása utáni megosztottság nem gazdasági és kulturális szünet volt. Az északi és déli központok új kapcsolatokat építettek, a buddhizmus terjedt, és a déli rizstermő vidékek szerepe nőtt. A Szuj és a Tang ezekre a változásokra épített, amikor ismét nagy birodalmat szervezett.
1417 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Kína részletesen: Csin–Han, Szuj–Tang, Szung–Jüan · 8 állapot →
960–1368 · Kaifeng, Hangcsou, Észak-Kína, Jangce-völgy és tengeri kikötők
A Szung-kori gazdaság városokkal, nyomtatott könyvekkel, pénzforgalommal és fejlett kézművességgel bővült. Ez nem jelentett korlátlan katonai fölényt. A dinasztia más északi hatalmakkal osztozott a térségen, majd a mongol hódítás új uralkodói réteget és birodalmi kapcsolatokat hozott.
1447 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Kína részletesen: Csin–Han, Szuj–Tang, Szung–Jüan · 8 állapot →
Kr. e. 1. század – 17. század · Koreai-félsziget, Mandzsúria déli része és a tengeri kapcsolatok
Korea története nem Kína és Japán közötti egyszerű közvetítőszerep. A félsziget államai saját hadsereget, diplomáciát és kulturális intézményeket építettek. A buddhizmus, a konfuciánus tanulás, a kerámiakészítés és a koreai írás történetében az átvett tudás helyi átalakítása a döntő.
1433 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Korea és Japán: saját központok és regionális háborúk · 7 állapot →
3–12. század · Kiusú, Jamato–Nara, Heian-kjó és a Koreai-félsziget kapcsolatai
A japán szigetek korai állama nem elszigetelten és nem egyetlen reformmal született meg. A helyi vezetőcsoportok a Koreai-félsziget és Kína tudását saját hatalmi céljaikhoz alakították. A buddhista intézmények, a császári udvar, az írás és a földbirtok története együtt mutatja az átalakulást.
1417 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Korea és Japán: saját központok és regionális háborúk · 7 állapot →
1185–1800 · Kamakura, Kiotó, Edó, a Tókaidó és a kelet-ázsiai tengerek
A sógunátus nem szüntette meg a császári udvart, és a szamurájok sem éltek minden korszakban ugyanúgy. A katonai szolgálat, a földbirtok és a központi ellenőrzés többféle rendszert alkotott. A Tokugava-béke idején a harcos státus egyre gyakrabban igazgatási és városi életformával járt.
1419 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Korea és Japán: saját központok és regionális háborúk · 7 állapot →
7–15. század · Mekong, Tonlé Sap, Malaka-szoros, Szumátra és Jáva
Délkelet-Ázsia nem egyetlen állam és nem Kína vagy India egyszerű peremvidéke volt. A szárazföldi folyóvölgyek és a tengeri kikötők más erőforrásokat és más uralmi megoldásokat kínáltak. Az indiai vallási és írásbeli hagyományokat helyi uralkodók alakították saját közösségeikhez.
1433 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Délkelet-Ázsia: szárazföldi központ és tengeri hálózat · 4 állapot →
1793–1912 · Kanton, Nanking, Jangce-völgy, Peking, Fucsou és Vucsang
A Csing államot nem egyetlen nyugati támadás döntötte meg. A népesség, az adózás, a helyi konfliktusok és az udvari döntések belső feszültségei a külföldi katonai és gazdasági nyomással találkoztak. A kínai szereplők egymással vitázó reformot, ellenállást, alkut és forradalmat választottak.
1429 szónyi magyarázat · 2 eredeti képi forrás · 1 térképsor
Késő Csing: kikötők, polgárháború és reformközpontok · 7 állapot →
